Látta, hogy Baba Sawan Singh elvitte őt, hogy lássa Istent, Isten trónusán. És ő sírt, egyre sírt. Azt mondta, "Sose képzeltem, soha… Egész életemben sose képzeltem, hogy akár Isten trónusának a közelébe mehetek, és így beszélgethetek Vele."
Ez a templom nem... nem úgy néz ki, mint egy rendes buddhista templom. Csak egy épület, egy épület része, egy teljes hosszú tömbhöz csatlakozva, és ez csak egy része annak. Templommá alakították át. És a mester akkoriban, megvette azt a templomot, csak hogy tanítsa az amerikai tanítványokat. Minden harmadik hónapban odament. És a tanítványait meg tudom számolni az ujjaimon, talán 30-40, egy kis templom. És minden vasárnap jöttek hallgatni őt, és néha elvonulásokat tartott velük. Az elvonuláson körülbelül 20 ember volt. Szóval az nem volt egy híres templom. Kívül nem látszik templomnak. Csak egy normális lakásnak. Két szintje és egy pincéje van. A pince egy konyha - közös főző és étkező. A földszint a Buddháké, a terem és meditáció. A harmadik szint a lakórész. Volt egy kis szobám ott. A mester elöl lakott; én hátul laktam. Egy szoba, egy folyosóval és egy üres szobával elválasztva.
Szóval, amikor el kellett mennem távolabb, és visszajöttem, és ha nem írtam volna fel a templom címét, eltévedtem volna. De ők megtalálták a templomot, rendben van, becsöngettek. Egyedül voltam; az apát oda-vissza járkált. Volt egy zöld kártyája, oda-visszajött. Tehát mindegy, bejöttek és elmondták nekem. Ők, [az Igazságkeresők ] leírták, hogy mit mondott nekik rólam a belső vezető, hogy adni fogok beavatást, és hallhatjátok a (belső Mennyei) Hangot, hallhatjátok az óceánt. Ezért azt gondoltam, nem hazudhat. És megkérdeztem tőle, tud-e valamit a (belső Mennyei) Fény és (belső Mennyei) Hang Módszerről, és ilyen és ilyen tanításról. Legalább hasonló tanításról, vagy valami. Olvasott-e valamit? Azt mondták, “Nem. Fogalmunk sincs. Csak a vezető mondta, hogy jöjjünk ide, és Te adsz majd nekünk spirituális felszentelést, és aztán hallani fogjuk az óceánt, még ha nincs is ott óceán.” Valami hasonló. Azt gondoltam, nem hazudhatnak. Minek hazudnának nekem? Mert nem terveztem, hogy bárkit beavatok. Csak éltem a templomban, takarítottam a fürdőszobát és a padlót minden nap. Aztán azt mondtam, “Jó. De nektek vegetáriánusnak (vegánnak) kell lennetek.” “Már azok vagyunk.” - mondták. Mert az ő hagyományaikban szintén úgy volt, talán. Ó, nagyon őszinték. Jó tapasztalat.
Aztán meg-meglátogattak néha azután, és meditáltak velem, vagy egyedül. Odaadtam nekik azt a szobát, amit az apát arra tartott fenn, hogy meglátogassa a tanítványait az elvonulás alatt. Azt mondtam, “Maradjatok ott lenn, én a szobámban maradok. Mert nem adhatom nektek az emeleti szobát.” Az emeleti szoba a mesteré, és a másik szoba meditációra van. Szintén az emeleten van egy meditációs szoba a tanítványoknak, amikor jönnek. Reggel jönnek meditálni vele. Előtte arra gondoltam, hogy tévednek. Azt mondtam, “Ha az apátot keresitek, ő nincs itt. Két hónap múlva gyertek vissza; akkor jön vissza ide. És a neve nem Ching. Mondtam nekik. Ő buddhista szerzetes. Azt mondták, “Nem, nem. Azt mondták, Ching Mester. Mire én: “Talán Mester Ji. Mester Ji. Ő férfi.” Talán “Ji” indiai szó a nagy Mesterrre. Az emberek mindig úgy mondják, Guruji, Maharaji vagy Mataji. Babuji, Babaji. Minden “ji” jelentése: nagy. “Szóval, azt hiszem, erre gondolt a vezetőtök, Ji Mesterre. De ő nincs itt.” Ezt válaszolta, “Nem, nem. Mert a vezető azt mondta, hogy az nő. És az apát tanítja az Óceán Módszert?” “Nem, nem tud semmit az óceán dologról.” - mondtam. A nő így szólt: “Akkor nem az. Te ismered azt?” Megkérdezték, tudok-e valamit a (belső Mennyei) Óceán Hangról. “Tudok valamit.”- mondtam. Azt mondták: “Akkor Te vagy az. Te vagy az. Te nő vagy, és tudsz az Óceán Hangról belül, tehát nem az apát az, akit mi keresünk.” - mondták. Szóval akkor adnom kellett nekik beavatást. Messziről jöttek. Adtam nekik ételt enni és többet is. Visszajöttek néhány másik alkalommal.
De félnek a kísértetektől. Állítólag szellemirtók. Olyan ördögűző-félék. Látnak szellemeket rendesen. És egy nap odajöttek hozzám, feljöttek, mondván, “Alhatunk az emeleten Veled?” Mondom, “Kicsi szoba. Nem vagyok ahhoz szokva, hogy másokkal aludjak. Az összes szoba a tiétek a földszinten. Kényelmesebb, és a fürdőszoba, minden ott van nektek. A toalett, könnyű elérni.” Mire ő: “Nem, olyan sok szellem van odalent, legalább 300.” “Nos.” - mondtam. “Ez egy templom. A szellemek is szívesen látottak.” Nincs kiírva kívül, hogy szellemek nem jöhetnek be. Azt mondtam, “Mindamellett, a templomok etetik is a szellemeket minden nap,” tudjátok, szimbolikusan a mantrával, és aztán megsokszorozod azt. Csak jelképesen: Cseppents le egy pár csepp vizet és egy kis rizst, és akkor megsokszorozod azt, aztán a szellemek jönnek és hallgatják, amint kántáljuk a buddhista szútrákat és liturgiát. Valami hasonló.
Meg tudjátok nézni az interneten? Szellemek etetése, vagy imádkozás Istenhez, evés előtt? Régóta nem használtam azt a szót. “Szóval, emiatt ez az otthonuk. Tehát, természetes, hogy itt vannak, de nem fognak titeket bántani, megígérem. Mert nézzetek rám, és az apátra, és másokra, ők jönnek-mennek. Én itt lakom, semmi se történt. Ne aggódjatok. Azonkívül, ha a szellemek lehetnek a földszinten, fel is jöhetnek az emeletre, akkor mi a különbség? A szellemek szabadabbak, mint mi. Fel tudnak ugrani az emeletre, csak úgy, gyorsabban, mint mi a lépcsőn. Szóval, ha idejöttök, mi a különbség?” Így válaszolt, “Nem, az más. Itt nincsen szellem. Csak a földszinten vannak. Itt csak három-négy Mester van Veled. És van egy nagy, hosszú szakállú Mester. A neve Baba Sawan Singh. És más Mesterek...” Megnevezte az összes Mestert és minden.
Amikor beavattam őt, látta Baba Sawan Singh-et belül, és Ő megmondta a nevét és azt mondta, hogy Ő és én egy vagyunk. (Hűha.) Baba Sawan Singh és én egyek vagyunk. Miért? Miért? Azt hittem, mondtam ezt azelőtt. Nem? Nem? Nem mondtam? “Honnan tudod Baba Sawan Singh nevét?”- mondtam. “Ő mondta nekem, belül.”- mondta. Ők nagyon őszinték és spirituálisan nagyon tiszták. És akkor én is mondtam, “Oké, ha Ő így mondta, akkor az így van. A Mester nem hazudik neked. Mi okból tenné?” A belső tapasztalat, és látta, hogy Baba Sawan Singh elvitte őt, hogy lássa Istent, az Isten trónján. És ő egyre csak sírt. Azt mondta, “Soha nem képzeltem, soha... Egész életemben, soha nem képzeltem, hogy akár Isten trónja közelébe mehetek, és csak úgy beszélhetek Vele.” Akkoriban, az nem nagyon magas Isten volt még, legalább az Öt Világon belül, de mégis, ő csak sírt és sírt. Megállás nélkül sírt. Mondom, “Hagyd abba, különben kiszáradsz. Nem látlak többé. Azt mondom majd, ‘Hol van Azula? Hol, hol?’” Ezért adtam neki inni, és mindezek és rendben volt. Mindegyiküknek jó élményeik voltak belül, akkor.
Aztán még Tajvanba (Formózába) is eljöttek meglátogatni engem. Akkoriban egy dzsungelben éltem, egy erdőben, Jangmingshanban. Nem volt házunk, vagy bármi; csak egy sátrunk volt. És valahogyan, néhány fémlapot összeraktak, egy kis szögletes kunyhót alakítottak ki nekem. Megengedtem neki, hogy maradjon, aztán újra félt a szellemektől. Azt mondtam, “Csak képzelődsz. Kérdezd meg ezeket az apácákat.” Akkoriban velem volt, nem is tudom, több mint tíz apáca és szerzetes. Megosztottuk a ruházatot. Nem volt elég pénzünk ruhákat venni. Odaadtam nekik a ruháimat. Csak egyet hagytam meg magamnak mert nem volt elég pénzünk ruhákat venni, apáca öltözékeket, és akkor rendben voltunk. Egyébként is rendben voltunk. Boldogok voltunk. Nem volt sok pénzünk, de boldogok voltunk.
Azt hiszem valamilyen csírákat és zöldségeket termesztettem eladásra. Azután valahogy lett egy kis pénzünk. Nem emlékszem, hogyan vészeltük át. És az apácák még mindig néhány szórólapot készítettek heti hírekként - egy papíron, egy darab papíron - hogy lemásoljanak pár beszédet, amit hozzájuk intéztem, és azután mindet elküldték valakinek. Tehát volt egy nagy sátrunk, olyan három, négy méter hosszú, és két méter széles. És ő eljött, és megengedtem neki, hogy már a fémlemez kunyhóban lakjon, és mégis meg volt ijedve a szellemektől, odajött hozzám és így szólt, „Ó, olyan sok a szellem itt. Hogyan élsz Te itt?” Mire én, „Élünk. Ők itt éltek, mielőtt mi jöttünk, és elnézést kell kérnünk tőlük hogy megengedik, hogy mi is itt lakjunk.”
Mivel a hegyet Jangmingsham-nak nevezték. Ez egy nemzeti park. Azokat kivéve, akik már itt tartózkodnak - ősök hosszú, hosszú, hosszú sora óta, akik hátra hagytak egy házat - senki nem építhet több házat. És úgy hírlik róla, hogy az egy sok szellem által látogatott terület. Sokat viccelődtek róla. Ahogy néha pár taxisofőr nem mert embereket vinni abba a térségbe. Mivel mikor kifizették a pénzt, az nem volt igazi pénz. Mikor visszamentek, észrevették, hogy az szellempénz. Nem igazi volt. Különleges. Különleges fajta szellempénz.
Nem ismeritek a Jangming hegy történetét? (Igen.) Az igazi. Hallottatok róla? Ó, igen. Tehát ő egy tanú. Nem hazudok. Csak hallottam, de nem voltam biztos benne. Ott éltünk. Senki, semmilyen szellem soha nem mert odajönni hozzánk. Mi egyszerűen gonoszabbak voltunk, mint a szellemek vagy valami. Így szóltam, „Ne aggódj. Be vagyunk avatva a Quan Yin Módszerbe. Semilyen szellem se tehet semmit veled. Egyébként is szelleműző vagy! A szelleműzés mestere vagy. Ördögűzést végzel! Hogyan félhetsz a szellemektől? Akkor, ha az ügyfeleid hallottak erről, hogy mennének hozzád ismét?” Mire ő, „Ó, túl sokan vannak, túl sokan, és nagy, nagy szellemek, nagy szellemek.” Erre én, „Nagyok vagy kicsik, nem tesznek velünk semmit. Mindannyian harmóniában élünk itt együtt, mert nem ártunk itt együtt, mert nem ártunk nekik semmit, ők sem ártanak nekünk.” Még próbált állandóan jönni hozzám a szellem sztorival, ezért adtam neki gyümölcsöt, bármi volt nálunk, és azt mondtam: “Ez jó gyümölcs. Ha a szellemek meglátják, nem fognak hozzád érni. Nem fognak a közelbe jönni.” Egy szellem se zavart minket. Csak hagyták, hogy lássuk őket. Láttuk-e vagy sem, nem igazán törődtünk vele. A szellemek akkoriban nem mertek megjelenni előttem, és az apácáim és szerzeteseim előtt. Vagy talán vakok és süketek voltunk a világ felé. Azt mondják, amikor süket vagy, nem félsz az ágyúktól és fegyverektől; semmit se hallasz! Emiatt egyszer elsütöttünk egy nagyon csintalan viccet. Azt mondtuk, “Ne gyere haza olyan későn.” És aztán egy másik, mondtam az apácáknak és szerzeteseknek… Néha el kellett menniük, hogy vegyenek dolgokat, vegyenek élelmiszert vagy valamit.
Nem emlékszem, hogy maradtunk ott életben. Legalább volt vizünk. A sátraink körül folyt egy patak. És a patakvíz olyan szép, kristálytiszta volt. És életben maradtunk, mert volt ott vizünk, ezért nem foglalkoztunk vele. Annál rosszabb vizet szoktunk inni; koszos vizet, amikor nem volt helyünk. Rohangásztunk az utcán, megittunk bármilyen vizet, és semmi se történt. Tényleg védev vagyunk. Mert némelyik víz koszos volt, nagyon koszos, de csak a ruhánkat használtuk, a szerzetesi köntösünket vagy valamit, hogy megszűrjük, és azután forraltuk. De a víz tényleg nagyon koszos volt, de néha nem volt máshová mennünk; nem találtunk sehol máshol. Az utcán voltunk, és megittunk csak úgy bármit, és semmi gond. Ott csak az a darab földünk volt, és a víz egész évben folyt – kis patak, de állandóan folyik, és szép, tiszta. Először láttuk a tiszta patakot, amivel senki se babrált, és nem volt szennyezett. Hű, olyan szerencsések és boldogok voltunk. Azt terveztük, örökre ott maradunk.
( Mester, ez az? ) Nem. Meng-shan azt jelenti, etetni… Nem. Azt jelenti, “hálát adni Buddáknak és Bodhiszattváknak, és etetni a szellemeket, stb”. Az más. Nem a közönséges etetés. Nem csak ilyen etetés. Vallási szertartás. Megtaláltad? ( Liturgia. Azt mondja: liturgia jelentése szokásos nyilvános istenimádat, amit egy vallásos csoport hajt végre. ) “Szokásos nyilvános istenimádat, amit egy vallásos csoport hajt végre,” ez helyes. Liturgia is. Dicsérjük Istent és hálát adunk Istennek az étkezésért és az ételért, amit megeszünk. Az imádat vagy imádkozás ilyen formáját hívják liturgiának. És a buddhizmusban is, mi is hálát adunk Buddhának meg minden, és aztán adunk enni a szellemeknek. Tehát a szellemek tényleg jöttek, több mint 300. Tehát van rá tanúnk. Azula királynő látta. Azt hiszem, még életben van Amerikában. Régen láttam. Folyton más területen élek, ezért azt hiszem, többé már sose tud elcsípni engem. Amit csináltunk, az nem “Meng-shan”, ami felajánlást jelent. A reggeli és esti istentiszteletet, amit a buddhisták végeznek, liturgiának hívják, ami a katolikus vallásban is létezik.
Liturgia. Van egy vicc a liturgiáról. Volt egy pap, aki Afrikába ment, és próbálta terjeszteni Jézus tanítását, de át kellett mennie egy dzsungelen. És összefutott egy oroszlánnal. Az oroszlán meg akarta enni. Biztosan nem tudott elmenekülni. Ezért a pap letérdelt, és mondott valamit. És az oroszlán kérdezte, “Mit mondasz?” Mert azt mondta, “Hadd végezzek liturgiát, mielőtt megeszel.” Így hát letérdelt és imádkozott Istenhez, és mondta, hogy köszönöm, és mentsd meg a lelkem, ilyeneket. És akkor az oroszlán is letérdelt. Erre a pap mondta: “Azért térdelek, hogy imádkozzak Istenhez, hogy megmentse a lelkem, és segítsen nekem. Te miért térdelsz?" Az oroszlán így szólt, “Evés előtt liturgiát kell végezned, nem?” Mielőtt eszik, hálát kellett adnia, elvégezni a liturgiát. Így emlékszem a “liturgia” szóra. A jámbor oroszlán.
Ha folytattam volna a levegőevést, akkor gondolom nem tudtam volna csinálni ezt a munkát. Az egy másik terület. Talán jobb életem lenne. De azt hiszem, nem csinálhatok sok további vagy megnagyobbított munkát, mint amit most csinálok. De néha azt mondom magamban, “Te minden lében kanál! Hogyan tudod mindezt csinálni?” A Supreme Master Television is nagy munka már nekem. Hogyan vannak még kutyáim is? Sminket kell feltennem, ruhákat hordanom, terveznem mindenféle dolgokat, és vállalkozás. A vállalkozás is néha gondot okoz nekem: a személyzet, és az adó, és a könyvelés dolgai. Néha azt gondolom, “Ó ember. Te igazán minden lében kanál vagy, ugye?” Beszélek magamban. Szidom magam. Azt mondom, “Egyedül téged kell hibáztatni. Nem Istent, nem maját, nem sátánt, nem démont, senkit. Téged, egyedül.” Mert az egyik dolog vezet a másikhoz. Ha van vállalkozásod, törődnöd kell ezzel, azzal és amazzal.
Ha beavatást adsz, menned kell, és találkoznod ezzel meg azzal az emberrel. Kívül-belül törődnöd kell velük. Az nem olyan, hogy jöhetsz és ülhetsz itt, és én nem érzek semmit tőled, nem érzek semmi húzást, semmi vonzást, semmi sírást, mindezeket. Nem úgy van, hogy beavatást adok neked, és aztán nem hallom, hogy otthon bajban vagy, megrántod a Mester képet, és ezt akarod, azt akarod. Rendben van, ha tényleg kell neked. De néha nincs is rá szükséged. Csak kéred ezt, azt, hogy próbára tedd a Mestert. Ezek a dolgok nem fognak működni. Csináld meg a házi feladatodat. Imádkozol a Mesterhez, amikor szükséged van rá, persze, de nem élsz mindig vissza a kapcsolatunkkal.
Nem olyan, hogy megházasodsz és gyereked van, és aztán semmi gond. Nem. A probléma jön, a házassággal és a gyerekkel. Nem tudod, amíg bele nem kerülsz. Hasonló. Csak egy feleség, egy gyerek, és egy munka, egy ház, és már sok problémád van. Nekem sok házam van, mert azelőtt rohangáltam mindenfelé, és minden országban vettem ezt, vettem azt Ashramnak. És később az túl kicsivé válik, és akkor el se tudom adni. Időbe telik. És azelőtt nem volt velem senki, hogy segítsen nekem, ezért a nevemre írattam, és most oda kell mennem, hogy törődjek vele, mert néhány ország nem fogad el egy meghatalmazó levelet vagy útlevelet. Személyesen kell menned, egy közjegyző vagy ügyvéd előtt, bla, bla, bla. Nincs vége a gondnak.
