A Mindenható megsértésének és a szent szimbólumok meggyalázásának megtorlása, 2. rész a 3 részből

Számos bizonyíték van arra, hogy az olyan katasztrófák után, mint a 2004-es indonéziai pusztító cunami, a 2008-as kínai Szecsuánban történt történelmi földrengés, valamint a 2011-es japán történelem legsúlyosabb földrengése és cunamija, a Buddha-szobrok rendületlenül és mozdulatlanul álltak.

2024. júliusában, amikor a világ izgatottan várta az olimpiát, hirtelen heves vihar csapott le, és elárasztotta a várost. A kiáradó folyók hátborzongató képet festettek az éjszakai Eiffel-toronyról, mintha maga a természet adna kemény figyelmeztetést. Egy ritka tornádó söpört végig, pusztítást végezve Párizsban. Heves esőzések zúdultak az égből, amelyek következtében az árvíz megemelkedett, és elárasztotta az utcákat, otthonokat és üzleteket. A nyüzsgő Champs-Élysées, amely egykor nyüzsgő és fényes volt, most kietlen és káoszba borult.

A hatóságok vészhelyzeti riasztást adtak ki, felszólítva a lakosokat, hogy maradjanak otthon. A szirénák, a sürgős tájékoztatók és az aggodalom átható érzése feszült légkört teremtett. A mentőszolgálatok fáradhatatlanul dolgoznak a csapdába esettek kimentésén és a rend helyreállításán. A hívők számára a katasztrófa időzítése és súlyossága sok mélyreható kérdést vet fel.

Isten megsértésének esetei gyakran abból erednek, hogy az emberiség félreérti vagy összekeveri a kreatív művészetet és a hagyományos vallási értékeket, akaratlanul is csökkentve a mély hitek szentségét.

A 2024-es párizsi olimpia szervezői úgy döntöttek, hogy bemutatnak valamit, ami a keresztény történelem egyik legszentebb pillanatának, az utolsó vacsorának megcsúfolásaként írható le. Ebben az obszcén újrateremtésben egy transzvesztita királynő úgy helyezkedik el, hogy Da Vinci ikonikus festményét utánozza, egy fellépő pedig egy nagy, glóriára emlékeztető ezüst kalapot visel, amely egyértelműen a mi Urunkat, Jézus Krisztust hivatott ábrázolni. Az esemény túlmutat a puszta vallási gúnyolódáson, tele van a sátán képeivel és szimbólumaival. A halált jelképező koponya motívum és a hátborzongató vörös világítás nem csupán művészi választás; hanem szándékos utalások az okkultizmusra.

Az ilyen gúnyolódás célja csak akkor érthető meg, ha felismerjük a kibontakozó mély spirituális harcot.

Nyíltan gúnyolhatják Istent anélkül, hogy komoly következményekkel kellene szembenézniük, és ezt maximálisan kihasználják. Ez a jelenség nem új. Politikusok csinálják, hírességek csinálják, és a média is csinálja. Azonban van itt valami döntő fontosságú dolog, amit meg kell érteni: mindaz, aminek tanúi vagyunk, egy szándékos rituálé. Amikor az ördög teljesen be akar szivárogni egy nemzetbe, vagy propagandaprogramot akar folytatni, gyakran két stratégia egyikét alkalmazza. Az első stratégia magában foglalja egy teljes rituálé lefolytatását, hogy magas szinten meghívja vagy üdvözölje démoni erőit az országba. Ezeket uralmaknak nevezik.

Amikor gúnyolod az Úr Jézust vagy támogatod a vallást nevetségessé tevő értékeket, tisztában vagy-e azzal, hogy spirituális szinten hallgatólagosan olyan sötét erőkkel szövetkezel, amelyek következményei egy egész nemzetet elboríthatnak?

Az ilyen rituálék hosszú távú következménye az, hogy az ország elmerül ezekben a sötét erőkben, ami számos felmerülő problémához vezet. Gazdasági hanyatlásról, konfliktusokról és mindenféle elképzelhetetlen bajról kezdünk majd hallani. Történelmileg, valahányszor ilyen események történnek, mindig van egy következő fázis, akár hónapokkal vagy évekkel később, ami káoszhoz vezet a nemzetben. Ezek nem ártatlan rituálék; arra használják, hogy megnyissák az ajtót a sötét erők előtt, és nyíltan végzik őket, így az emberek akaratlanul is beleegyeznek a feltételeikbe.

Lehet, hogy a párizsi vihar, amely egy olyan időszakban történik, amikor a világ közelről figyeli a várost, az egyik Ítélet? Egy ilyen katasztrófa arra késztet minket, hogy újragondoljuk, mi az, ami valóban emberi ellenőrzés alatt áll. Az olimpiai előkészületek, az aprólékos tervek és a modern létesítmények mind haszontalanná válnak a természet haragjával szemben.

Az istenségek és Buddhák imádata évezredek óta mélyen beleivódott az emberi tudatba, és a spirituális élet szent részévé vált. Azért hiszünk ezekben a misztikus történetekben, mert a Buddha- szobrok nem pusztán vallási szimbólumok; olyan mély jelentést hordoznak, amelyek túlmutatnak a hétköznapi megértésen.

Számos bizonyíték van arra, hogy az olyan katasztrófák után, mint a 2004-es indonéziai pusztító cunami, a 2008-as kínai Szecsuánban történt történelmi földrengés, valamint a 2011-es japán történelem legsúlyosabb földrengése és cunamija, a Buddha-szobrok rendületlenül és mozdulatlanul álltak. Ez arra utal, hogy a Buddha-szobrok olyan mély spirituális erőt testesítenek meg, amely meghaladja az emberi felfogóképességet.

Az ősi kínai hiedelmek szerint a szerzetesek megrágalmazása vagy az istenségek és Buddhák iránti tiszteletlenség megtorláshoz vezet. Az 1966. és 1976. közötti kínai kulturális forradalom idején azonban az ateisták a templomok és Buddha-szobrok széles körű pusztítását hajtották végre. Ezek az istenkáromló tettek nemcsak a kulturális örökséget károsították és a nemzet szellemiségét sértették, hanem az érintetteknek gyors és súlyos következményekkel is szembe kellett nézniük.

1960-ban a Vörös Őrség három ezredének parancsot adtak arra, hogy rombolják le Maitréja Buddha 18 méter magas szobrát a pekingi Yonghe templomban, Kínában. Amikor felkészültek e tiszteletlenség végrehajtására, a megtorlás azonnal lecsapott, ami az Isteni tisztelet hiányának következménye volt.

Az első személy felmászott az állványra, és felemelt egy fejszét, hogy elvágja a szobor kábeleit. A fejsze azonban leesett, és nem a vaskábeleket találta el, hanem a saját combját sértette meg. A második személy is megpróbálta elvágni a kábeleket, de minden egyes lendítéssel elvétette, végül a földre zuhant és a helyszínen meghalt. A harmadik személy, aki ezt látta, annyira megrémült, hogy nem tudott felállni. Állítólag a háromból egyikük sem élte túl. Ezután senki sem merte többé babrálni a Buddha-szobrot, és az érintetlenül, a mai napig békében megmaradt.

Egy másik esetben a kínai Shandongban, a Xingguo templomban volt egy híres, 1,8 zhang magas (kb. 6 méter magas) Buddha kőszobor, amelyet Zhangba (zhang nyolc) Buddha-szoborként ismertek.

Egy nap a helyi kulturális forradalom vezetője hajthatatlan volt a Zhangba Buddha-szobor lerombolásában. Őrjöngve, őrülten kiabálva rohangált körbe-körbe. A falusiak nem mertek közbelépni, mert féltek a letartóztatástól és az egész családjukat érintő üldöztetéstől.

A vezető utasított valakit, hogy lője ki a szobor szemét. Ezután egy csapat embert hívtak, hogy kalapáccsal verjék szét a szobrot, de a szobor sértetlen maradt. Ezután feldühödve behozott egy traktort, kötelet tekert a szobor nyakára, és beindította a traktort. Ennek következtében a szobor feje leszakadt és a földre zuhant.

Nem sokkal később az a személy, aki a szobor szemére lőtt, megvakult a saját szemébe csapódó kődaraboktól. Maga a vezető nem sokkal később leesett a traktorról, amely a hátsó kerekével áthajtott a nyakán, aminek következtében a feje elvált a testétől, és azonnali halált halt.

Az azonnali megtorlás, amellyel egy Wang Dezhong nevű kínai férfi szembesült, aki e forradalmi mozgalom során részt vett a pusztításban, hátborzongató történet. Wang Dezhong akkoriban mindössze 30 éves volt, és a kínai Linqing megyében dolgozott. Ateista hittől elvakulva istenkáromló tetteket követett el az istenségek és Buddhák ellen.

Feng egy csoportot vezetett, hogy elpusztítsák a Buddha-szobrokat és a buddhista szentírásokat az Ereklyepagodában. Egy nap felnézett, és meglátta a „Namo Amitabha Buddha” feliratot. Különösebb gondolkodás nélkül utasított néhány fiatalembert, hogy törjék össze a feliratot. A fiatalemberek túl rémültek voltak, hogy megtegyék, ezért Feng magára vállalta, hogy felmászik, és egy kalapáccsal elkezdi szétrombolni az írásjeleket. Néhány ütés után azonban fejjel előre a földre zuhant, és azonnal meghalt.

Ezek a történetek mind valós események, amelyek a kínai kulturális forradalom idején történtek, amikor a „Négy Öreg” elpusztítására irányuló kampányt indítottak. A kampány célja a hagyományos kulturális értékek, szokások és a régóta fennálló vallási meggyőződések teljes felszámolása volt. A mozgalom hatalmas károkat okozott a kulturális örökségben, és felháborodást váltott ki az emberek körében.