Még akkor is, ha Isten közvetlen előttük megjelenne, nem fogadnák el. Találnának valami kifogást, hogy rágalmazzák Istent, vagy bárhogyan ártsanak Neki, vagy akár megöljék. Ahogy megölték Jézust. Mindet megvakították, némították és süketítették ezen a bolygón. Jobbak lesznek, persze, de nem mindenki.
(Akkor az utolsó, Mester. Csak szeretnék ismertetni egy jóslatot 1980-ból, amely Donald Trump elnökkel és küldetésével kapcsolatos.) Óh! (Az áll itt: Egy szent ember, a neve Thomas Zimmer, aki Lorétói remeteként is ismert, megjósolta, hogy Donald J. Trump úr “visszavezeti Amerikát Istenhez”. 1983-ban mondta el ezt a jóslatot egy amerikai pszichológusnak, aki látogatóban volt Lorétóban: “Pont most az Egyesült Államokban van egy ember, akin Isten keze van. Egy zseni IQ-jával rendelkezik és kiemelkedő képzettséggel. És amibe belekezd, mindre vakító hatékonysággal veti rá magát.”) Igen, ez igaz! (“A neve Donald Trump.”) Ó, még a nevét is megmondja. (Igen!) Csodás! (“Isten keze rajta van, és Isten használni fogja őt a jövőben.”) Igen. Hű! (Jóslatának bizonyságaként Thomas Zimmer úr vásárolt egy téglát Donald Trump úr nevével egy Szent Kapuhoz a Vatikánban, hogy Trump úr áldást kapjon a Vatikánban tartott sok miséből, mivel tudta, hogy Trump úr Amerika nagy vezetője lesz, és visszaviszi az amerikaiakat Istenhez.)
Igen, közvetve! Hű! Ki hinné? (Igen.) És nem sokan tudják ezt. (Nem.) Most már tudják. De nem sokat fognak változni. Ha annyira megszállottak és mérgezettek a hírnévvel és vagyonszerzéssel, nem fogják észrevenni, és nem akarják elfogadni. (Igen.) Még akkor is, ha Isten közvetlen előttük megjelenne, nem fogadnák el. Találnának valami kifogást, hogy rágalmazzák Istent, vagy bárhogyan ártsanak Neki, vagy akár megöljék. Ahogy megölték Jézust. Mindet megvakították, némították és süketítették ezen a bolygón. Jobbak lesznek, persze, de nem mindenki. (Igen, Mester.) Ha elvakítja őket a hírnév és vagyonszerzés, ez a fajta világi ambíció vezérli őket, nem az embert szolgáló szellem, akkor nem fognak megváltozni. (Igen.) Most talán bemutatjuk ezt a Supreme Master TV-n, akkor mindenki tudni fogja, de fogadok, hogy nem sokan fogják elhinni. Különösen az ellenzéke. Ó, legalább tudni fogják, legalább valaki más talán elhiszi. De mi haszna van már? Meg akarnak tőle szabadulni, pedig már csak tíz nap van hátra, és még várni sem tudtak, már meg akarnak tőle szabadulni, ma. (Igen.) Az országod úgynevezett vezetője, vagy leendő vezetője is. Már kirúgják. Még 12 további napot sem tudtak várni. (Igen.) Még két hét sincs, és távozik. Most nem akar nagyobb bajt csinálni, mert néhányan meghaltak a Capitolium épületében. Így ezt már nem akarta, emiatt. Nem akar tovább harcolni így. Talán tovább tiltakozik majd. De nem vagyok benne biztos, hányan állnak majd mögé, mert mind vakok és félnek is. Félnek a többségtől, (Igen.) másoktól, akik már ellene vannak. Így ha nem ellenzik ők is, elszigetelhetik vagy más módon üldözhetik őket. A legtöbb embernek gondoskodnia kell magáról. (Igen, Mester.) Többnyire az emberek ilyenek. Ő először, mindenki más később. Tehát elnöknek lenni, amilyen ő, nagyon magányos, nagyon frusztráló, és nagyon kockázatos.
Hol él ez az ember? Ott van még? Thomas. (Tom Zimmer egy második világháborús amerikai veterán volt,) Hú! (aki a civil életbe visszatérve zarándok lett Olaszországban,) Igen? (hátralevő éveit alapvetően imádkozással töltötte az emberiségért. Írt egy könyvet is “A pieta imakönyv” címmel, ami több mint egymillió példányban kelt el.) Hű! Oké. Nagyon jó. Már távozott vagy még itt van? Még ebben a világban van? (Távozott, Mester.) Ó, ezt gondoltam. Sebaj. Egyszer, mielőtt Jeruzsálembe mentem egy előadásra, volt ott egy amerikai ember, vajon ő volt? (Ó.) Megjósolta… Azt mondta… Izraelben volt, és azt mondta, arra vár, hogy jöjjön a Messiás, Jézus, Jézus második visszatérése. És mindenki azt gondolta, bolond, vagy valami. És aztán egy nap, pár nappal az előadásom előtt azt mondta: “Ah, jön Jézus, jön, jön.” És aztán valahogy kirúgták (Ó, ne.) csak két vagy három nappal azelőtt, hogy megjöttem az előadásra. (Hű!) Szóval vajon… Hű, olyan sok látnok van. Nos, nem sok, de elég sok. (Igen.) Jó a világnak. Rendben, nézd, ez jó.
Akkor már nincs több kérdés? (Nincs, Mester. Ennyi volt.) Jó, jó, jó! Jó kérdések ma. Nagyon jó. Ha bajba kerülök, tudjátok, hogy a ti hibátok. Oké? Engem nem érdekel. Ne felejtsetek el imádkozni értem, a Mesteretekért, (Igen, Mester.) hogy folytathassa. És magatokért is imádkozzatok. Én imádkozom értetek srácok. Imádkozom mindenkiért (Köszönjük, Mester.) minden nap. Ha tudok imádkozni egy vadállatért, mint egy borz vagy egy mókus, persze hogy imádkozom értetek, nem? Imádkozom, és teljes szívemből. Rendben, kedves. Ha nincs más, mára befejezzük. (Köszönjük, Mester.)
Köszönöm, hogy itt lehettem. Jó, hogy mindig tudunk beszélni egymással, amikor lehet. (Igen, Mester.) Nem kell várnia hétfőig vagy vasárnapig. Mert néha beszélni akarok az Új Föld (Asrammal), és elfelejtettem, és aztán utána vasárnap este azt mondom: “Ó, Istenem!” Amikor tudom, hogy itt az idő meditálni a Vegán Világért, (Igen.) akkor szembe jut: “Ó, Istenem! Elmúlt.” De sebaj, hallhatják. Így jobb is, tudjátok, miért? Mert megvannak a feliratok. (Ó!) Így megértik. (Igen.) Ha az Új Föld (Asrammal) beszélek, akkor kínaiul beszélek. És nem vagyok nagyon ihletett. Ihletettebb vagyok, mikor angolul beszélek, az gyorsabban jön és simábban. Veletek nincs szükségem tolmácsra, vagy felszerelésre. (Igen.)
És még, bármikor úgy érzem, hogy ez jó időpont beszélgetni, akkor mindig tudunk beszélni. De velük, várnunk kell, szerveznünk kell, és több alkalommal, amikor csak beszélni akarok velük, mindig van valami, ami elromlik. Rossz számot adtak meg nekem… rossz melléket, például. (Ó!) És egyre ugyanoda megy, ugyanazokhoz az emberekhez újra és újra. Adnak egy másikat, akkor az egy másikhoz megy. Vagy visszamegyek a kezelőhöz valami miatt, vagy valaki más veszi fel, és aztán nem ismeri fel, hogy ki beszél, leteszi. Vagy folyton beszél, csak ő, és nem hagyja, hogy a közönséghez beszéljek. Például így. Stb. Vagy a mikrofon nem működött. Karma, igaz?
Szóval így jó, és természetesebb. (Igen, Mester.) Főleg, hogy soha nincs súgógépem, vagy bármi hasonló. Így ha akkor beszélhetek, amikor készen állok, vagy ihletett vagyok, akkor az hatásosabb. (Igen, Mester.) Jobb energia, nem? (Igen.) És aztán pár nap alatt, vagy egy hét alatt vagy valami, mindig le tudjátok fordítani, és szép látványt rakni a hátam mögé, néha, és aztán az összes nyelv, hogy mindenki lássa. Az talán jobb. (Igen, Mester.) Így gondolom, azt gondolom, már nem kell élőben beszélnem hozzájuk, így ez majdnem élő. (Igen.) Pár nap alatt látni fognak, igaz? (Igen, Mester.) És mivel mind egyek vagyunk, akkor ha ti láttatok engem, olyan, mintha ők is láttak volna, nem? Milyen kényelmes. Ehettek is helyettük, nem?
Mert ha műsort csináltok belőle, az szebb is, több képet adtok hozzá, több illusztrációs klippet. (Igen.) Ahogy régen, sokszor lefényképeztek csak bárhol, és aztán mikor képet csináltak belőle, ó! Vagy videót. (Igen.) Én csak állok a puszta földön, csak egy fal van a hátam mögött, vagy valami, és aztán mikor videóra megy: Hű! Van egy kéményem, égő tűzzel. (Igen, Mester.) És egy gyönyörű, gyönyörű szoba, luxus dívánnyal és mellette székkel, vagy akármi, egy gyönyörűen díszített ház, mint egy fényűző szoba. Legalább, gyönyörű francia ablakokkal és mi nem. Vagy csak ülök, csak az én egyszerű kertemben, semmi sincs körülötte, csak pár fa, aztán mikor képet csináltak belőle, virágok vannak körülöttem, és csiripelő madarak, akármi.
Erről jut eszembe, tegnap láttam madarakat odakint, nagyon kicsik. Ó, oly kicsik, oly kicsik, hogy még... Odaadom nektek azt a fotót. Volt róla egy fotó tegnap, a nagyon karcsú, nagyon vékony meghajlott bambuszon a fürdőszoba ablakom előtt, a kicsi fürdőszoba ablak, hálóval rajta, szúnyogháló. Emiatt a fotókon egy hálós minta van, de nem számít, így is látni a madarakat rajta, és olyan kicsik. Így, még azon is tartózkodhatnak, és ott maradhatnak azon a kis bambusz ágon, ami már meghajlik a szélben. És tegnap olyan szeles és hideg volt az idő. Ó, láttam őket és így szóltam, „Ó, Istenem, bárcsak tudnék nekik enni adni valamit.” De nem hiszem, hogy tudják, mit. Azelőtt más alkalommal, etettem madarakat, kitettem egy kis kenyeret. Senki nem ette meg. Ugyanez volt az Új Földi házban. Sok madár volt, sokan voltak. De soha nem jöttek le a kertbe, és nem ették meg a kenyeret. Nincsenek hozzászokva.
Ugyanígy a mókusoknak, kitettem mogyorót egy nagy köcsögbe, hogy addig tudjanak enni, amíg elfogyasztják, és akkor nem kell cserélnem mindennap. Csak elmentek mellette. Csak elmentek az erkélyemen, a nagy adag mogyoró mellett, mindenféle luxus mag mellett. Soha rá sem néztek. Több napig. És azután kiakasztottam egy cső friss kukoricát. Arra sem néztek rá. Tehát, egy nap megkérdeztem tőlük, „Hogy lehet, hogy nem ettetek semennyi mogyorót, amit kitettem?” Ezt tettem azelőtt is, más házakban, az erkélyen és odakinn. Hozzá sem nyúltak. Megkérdeztem a mókusokat, „Miért nem ettetek? Nektek hagyom itt.” És így szóltak, „Nem vagyunk hozzászokva. Nem megszokott.” Talán mert soha senki nem etette őket azelőtt. De a másik hegyen, mikor etettem őket, a mókusok megértették. Jöttek és mindennap ettek, egész nap, amíg elfogyott, azután újat tettem ki. Különböző helyekre tettem, egy csomót ide, egy csomót oda, hogy ne kelljen küzdeniük egymással vagy sorban várakozniuk. Élvezték és nagyon hálásak voltak. Elmondták nekem ezt és utána még segítettek is nekem megmutatni, hogy ki rossz nekem. Sőt meg is mondtam a szemébe annak a személynek, és ő így szólt hozzám, „Ó, köszönöm neked, mókus! Istenem, mókus, miért mondtál ilyet?” De igaz volt. Igaz, igaz. Néhány ember különféle tulajdonságokkal rendelkezik, és különféle affinitással is. Ha az ellenségeid voltak egyik előző életben, nagyon nehéz velük dolgozni. Megbocsáthatsz nekik, de ez nem azt jelenti, hogy a kapcsolatotok sima lesz. Továbbra is megteszik, amit meg kell tenniük, hogy zavarjanak engem, bajt okozzanak nekem, hogy némi kis vagy nagy kárt okozzanak valahol. Halálos is lehet. Ha az a személy nem jó neked, spirituálisan, vagy karmikusan nem összeegyeztethető, akkor halálos is lehet, megbetegíthet, sebesülést vagy sérülést okozhat vagy ilyesmit. Mint a történet, amit mondtam nektek a férfiról és a kígyóról. (Igen.)
Ázsiában, talán Âu Lạc-ban (Vietnám) és Kínában, ezen országokban, nagyon körültekintően választanak feleséget. Az összeegyeztethetőséget kell választaniuk Indiában is. Nem ismerik egymást, nem kell ismerniük egymást, többnyire elrendezett házasság. Még manapság is ezt teszik Indiában, elrendezik a házasságot. És a fiú és a lány nem mindig ismerik előtte egymást. Manapság persze visszautasíthatják. A régi időkben nem tudták. Nem tudták visszautasítani. Ha a szülők megegyeztek, csak meg kellett tenniük. A szüleimet is előre elrendezték. Nem ismerték egymást. Mondtam már nektek, igaz? Az anyám még azt is mondta a szüleinek, „Ő olyan sötét!” A bőrére értette. Nem volt elég fehér. Ázsiában, Âu Lạc-ban (Vietnám), szeretik a fehér bőrű embereket. Mivel nem fehér a bőrünk. És ha az emberek szeretnek gyakran a napon lenni, akkor a bőr nem olyan fehér, mint az európaiaké. Tehát bárki, akinek fehér bőre van, ó, ő a kedvenc. Ilyen módon, igen. És Európában, ez ellenkezőleg van. Ha egy kicsit napbarnított vagy, jobban tetszik nekik. És sok pénzt költenek rá, hogy süttessék magukat a napon, elszenvedve mindenféle hőséget vagy akármit, csak hogy napbarnítottak legyenek. És visszajönnek, és mindenki azt fogja mondani, „Ó, szabadságon voltál!” Tekintélyes napbarnított bőr. Rendben, ennyi.
Rendben! A legjobbat kívánom nektek, (Köszönjük, Mester.) hogy legyetek egészségesek, boldogok, hogy jobban tudjátok szolgálni a világot (Igen.) Rendben, találkozunk legközelebb. Szeretet! Szeretet! (Köszönjük, Mester.) (Szeretlek.) Isten áldjon. (Isten áldjon, Mester.) Boldog Szent Ünnepeket! (Köszönjük, Mester.) Vigyázz Magadra! (Köszönjük, Mester.) (Vigyázz Magadra, Mester.) Szeretünk! (Szeretünk, Mester.) Isten áldjon.
(Szia, Mester.) Most egy kicsit láthattok. (Jó látni Téged, Mester.) Ah! Titeket is jó látni. Lányok, láttok engem? Nem. (Még nem.) Láttok egyáltalán, lányok? Nem? (Most látunk, Mester.) Csak vessetek egy gyors pillantást. (Köszönöm, Mester.) Mivel néha a kérdések és válaszok nem érthetőek telefonon keresztül, tehát kiteszik nekem a kérdéseket, hogy láthassam azokat. (Igen, Mester.) És ha a kérdés ott van, nem mindig tudlak látni titeket. Akkor rendben van. Találkozunk akkor legközelebb. Ne aggódjatok. (Ma szép vagy Mester.) Ó, igazán? (Igen. Ma jól nézel ki.) Csak ma? (Minden nap. Minden nap, Mester.) Milyen kiábrándító! Milyen meglepő! Ne törődjetek vele, rendben van. Talán ma, azért, mert mögöttem van a fény, vagy talán a kameraállvány miatt, amit adtatok nekem? Az valóban segít. Többet látok elöl. Tehát, rendben van. Nincs szükség rá most. Végeztünk. Találkozunk legközelebb. (Rendben, Mester.) (Köszönjük, Mester.) Szeretet, szeretet.
