Tudjátok mi van? Maja eltűnt! Elfelejtettem elmondani nektek. Nagyon szeretem ezt. Ejha, sok munka, de valóban nem tudtam elviselni többé azt a srácot. Tudom, hogy minden illúzió, számomra; de az összes lény számára, nekik az nem illúzió. Ők valódi szenvedésben léteznek, fájdalom, bánat, gyötrelem, elmondhatatlan baj.
A gyerekek idejöhetnek leülni, üljenek ide körbe. Csak annyit hagyjanak, hogy kimehessek, mert nem vagyok olyan nagy, ezért úgy rendben lesz. Gyertek ide, gyerekek. Gyerekek, akár láttok engem, akár nem láttok engem, ülhettek előrébb. Üljetek bárhol, ahol tudtok. Üljetek itt elöl, az is jó. Nem kell nekem ilyen nagy. Valójában az őrök több helyet foglalnak el, mint én. Én csak így megyek, és ők mindkét oldalon mennek. Oké. Jó, ugye? Jobban láttok engem, ugye? És az új beavatottak is megtámadhatják ezt a területet. Gyertek ide. Vegyétek azt fel, hogy halljatok. Ha nem akartok figyelni, az is rendben van. Van egy belső Mesteretek, belül össze vagyunk kapcsolva. Belül beszélgetünk, az a legjobb. Valójában az a legjobb, ha nem használunk nyelvet, mert néha az nagyon akadályozza a beszélgetést az emberekkel, és aztán rájössz, hogy csak magadban beszélsz. Senki sem figyel.
Jól vagy ott? Grófnő. Nem vagy jól? Nem. Te vagy a grófnőm. Úgy bántam veled, mintha az lennél. Rendben vagy ott? Beszélgethetünk? (Igen.)
Jó, végre. Mahavira Úr hosszú-hosszú ideig várt a történetre. Régóta halogatjuk. Olyan sok dolgot mondhatnék nektek, de kevés az időnk. Elvonuláson oly sok dolgot fedezek fel, vagy fedezek fel újra, de nem mindig mondhatom el. Ó, néhány érdekes dolog. Valójában örökre elvonuláson lehettek, tudjátok ezt? Mert a belső világ tele van érdekes dolgokkal, ahhoz képest, ami kívül van nekünk. Erről már beszéltünk legutóbb. Az újat otthon hagytam, sietségemben, mert túl sok a dolgom mindenki másról gondoskodva. Oly sok dolgot írtam az elvonulásaim alatt, de nem biztos, hogy elmondhatom. Néhány dolog az emberekről szól, az állatokról, sok dologról. Ó, Istenem.
Mostanában valaki közületek megkérdezett, hogy hány birodalmon megyek át minden nap most, amit már számolni sem tudok. Nem. Oly sok, szinte határtalan. Ezért néha, amikor üzenetet kapok egy Magasabb Mennyből, amiben óvnak valamitől, vagy mondanak valamit, azt sok részre kell bontani. Mert minden két-három másodpercben számtalan birodalmon kelek át, ezért amint haladok át, nem tudok beszélni. Nem tudok se belül, se kívül kommunikálni. Semmit. És akkor, talán kapok egy üzenetet, mint például “Ne menj az Új Földre ma, mert...” És akkor abbamarad. Várnom kell, amíg befejezem a repülést más régiókba, és aztán újra visszajövök. “Mert...” És aztán, “Mert mi van?” “Emiatt, amiatt, és más gondok miatt.” És leáll. “Miféle probléma?” “Még nem tudom.” Leáll. Aztán különféle birodalmakba megyek, újra visszajövök. “Mondd.” “Blabla, blabla.” Leáll. Néha nagyon védelmezők. Azt mondták, “Ne menj erre és arra az új területre, mert a kígyók meg fognak marni.” Kígyók. Azt mondtam, nem vagyok rosszban a kígyókkal. Nem félek a kígyóktól. Azelőtt gyakran mentettem meg kígyókat, így azt hiszem, nincs rossz kapcsolatom velük, de Ők azt mondták, “Ezek másfajta kígyók. Akik irányítják...” Tudjátok.
Mellesleg, tudjátok mi van? Maja eltűnt! Elfelejtettem mondani nektek. Nagyon szeretem ezt. Ejha, sok munka, de valóban nem tudtam elviselni többé azt a srácot. Tudom, hogy minden illúzió, számomra; de az összes lény számára, nekik az nem illúzió. Ők valódi szenvedésben léteznek, fájdalom, bánat, gyötrelem, elmondhatatlan baj. És ő mindig beleavatkozott a munkámba is. Le akart engem lassítani, a kutyákat használta, az embereket használta, mindenféle dolgot használt, csak hogy megállítson engem. És egyszer, az utolsó alkalommal, megkérdeztem őt, „Miért csináltad azt? Ezúttal miért csináltad azt?” Erre ő, „Hogy megöljelek Téged.” Nem azonnal megölni engem, hanem kimeríteni. Ezzel és azzal a gonddal. És egy másik dolog, a negatív erő szintén eltűnt. Viszlát, viszlát! Jó! Igen! Talán a jövő nemzedéke jobb lesz, mint a mi nemzedékünk. Sokkal könnyebb. Könnyen megértik az Igazságot, könnyen hisznek az Igazságban, könnyen gyakorolják az Igazságot. Még egy dolog, még nem. És a karma ereje? (Eltűnt.) Megszűnt! Viszlát, viszlát! Erről a három dologról gondoskodtam.
De elfelejtettem, van még egy gond. Mostantól fogva, bármit tesztek, bárki bármit tesz, bármit tesz bármilyen lény ezen a bolygón, az az ő felelősségük. Nincs többé kifogás. Ez a gond. Ez az egyik gond. Azelőtt, maja volt az, aki ösztönözte és keverte a bajt és kísértett titeket és rászedett titeket mindenféle dolog megtételére, tehát ha valami rosszat tesztek, van ürügy a megbocsátásra. Most, nincs. Tehát, van jó és rossz, de nekem tetszik. Nem kedvelem ezeket a srácokat. Ám mégis, ők nem teljesen tiszták.
Ez a kezdete egy Mennyország jellegű energiának. Hosszú idővel ezelőtt kellett volna elkezdődnie. De túl elfoglalt voltam, elfeledkeztem arról a srácról, aki mindig a hátam mögött volt. Állandóan akadályozta a munkámat. Nem csak lehúzott, kifárasztott, beteggé tett valami máson keresztül, vagy meg akart ölni itt vagy ott, de akadályozott. Mint, például, a jó és a rossz, a jobb és bal oldali angyal. Ha azt mondtam, “Tetszik az a személy, azt hiszem, jó segítő lesz, aki segít nekem a kutyák gondozásában.” És ő azonnal azt mondta, “Nem, nem.” És mindenféle történeteket mondott arról a személyről, nagyon-nagyon negatívakat, nagyon-nagyon rosszakat. Mindig így, és persze tétovázóvá tett engem. És még ha el is akartam fogadni azt a személyt, először is, vacilláltam. Másodszor, utána kellett néznem, vajon igaz volt-e, amit mondott, és az sok időmet elpazarolta! Szóval ez az, amit nem szeretek. Emiatt mondom nektek, hogy nem szeretem ezt a srácot. És most, a negatív erő megszűnt, a maja elment, örökre a pokolban bezárva, legalábbis jelenleg, hosszú hosszú, hosszú, hosszú, hosszú, hosszú időre. Bezárva. De ne nekem köszönjétek. Én csak a főparancsnok vagyok. Köszönet minden Istennek, minden Univerzális Lénynek, akik minden erejüket beleadták együtt; különben nem működne. Az Árnyék Istenek és az Árnyék Mennyek használhatatlanok. Ezért mind az Eredetiből való, és afölött.
Egy napon, olyan dühös voltam, mert a kutyám olyan beteg volt. Sőt még megpróbáltam erőt is adni neki, az energiámat és az erőmet, és Ő nem gyógyult és sírt, és ettől megszakadt a szívem. És egy napon, olyan dühös voltam. Nem tudom, hogyan adjam elő ezt a drámát ismét, de megpróbálom. A kutyámmal ültem a padlón. És a kutyám sírt és én sírtam, és aztán hirtelen olyan dühös lettem. Azt mondtam, “Hé!” Az nem volt olyan hangos, mint ez; nem volt mikrofon. Azt mondtam, „Hé, te. Tudom, hogy nem fogsz meghátrálni, így most meg kell téged semmisíteni. Sajnálom. Figyelmeztetlek téged most, hogy tudd, mielőtt lesújtok.” Elmondtam az egész Univerzumnak. Nem tudom újra előadni, már nem vagyok dühös. Nagyon hangos voltam, és nagyon elgyötört, és nagyon, nagyon frusztrált, és nagyon, nagyon, tényleg dühös voltam belül. Ha néha láttatok dühösnek, talán néhányótokra, srácok, ó, az semmi. Az semmi. Még egy nanoporszemnyi sem. Dühös voltam, egyedül ott a kutyámmal. Nem tudom, el tudom-e játszani újra. Zavarba ejtő, de amikor dühös voltam, az más volt. Elfelejtettem, mit mondtam, de nagyon-nagyon hangosan, dühösen. Elfelejtettem, mit mondtam az Isteneknek pontos szavakban. Valami parancsfélét. Ezt mondtam, „Ti mind, figyeljetek rám!” Nagyon mérges voltam, hangosabb és mérgesebb ennél. „Ti, szedjétek össze minden erőtöket, mindnyájan, most! Pusztítsátok el azt a maját nekem. MOST!” És azután, persze Ők megtették. Nem tartott sokáig. Ó, meg voltam lepődve. És megismételtem háromszor, „Mindannyian, adjátok össze minden erőtöket, együtt koncentráljatok és pusztítsátok el a maját. És MOST!” azt mondtam, „MOST! MOST!” Háromszor ismételtem el ugyanazt. De másodszorra már megtették. Harmadszorra én csak... Már jött ki, szóval csak kijárt, mint egy vonat. Már kijött, nem tudtam abbahagyni a közepén. Az erőm, a dühöm, az energiám csak áramlott ki, és nem tudtam leállítani, ezért háromszor tettem meg. És azután kérdeztem Tőlük, „Kész?” Azt mondták, „Igen.” És Ők mindannyian ugrálnak és az egész univerzum, ó, végtelen sok lény, akiket még látni se tudsz, olyan sokan. Csak néhány lényt láthatsz elöl, ugrálva és sírva, „Maja eltűnt, maja eltűnt, maja eltűnt!” És csak ugrálnak és sírnak, nagyon boldogan.
És ugyanez, ugyanez van a negatív erővel. De nem ugyanazon a napon. Nem gondoltam a negatív erőre. Van egyfajta zaklató bajkeverő is. És a minap, néhány nappal később, csak emlékeztem rá. Valamit tett. Ez nemcsak egy entitás. Ez az erő, amit magával hordoz. Pont úgy, ahogy itt állok, nem én vagyok, az erő az, amelyet magammal hordozok. Így, azt az entitást is el tudjuk pusztítani, és az erőt is. Például, ha meghalok, elmegyek, talán marad utánam valami energia, de semmi több. Nem tudok többet tenni. Ezért a fizikai test nagyon fontos. És ez a srác sok fizikai testet használt a zaklatásomra. Igen! Nincs fogalmatok. Ha elmondanám nektek az összes történetet, hogyan teszi a dolgokat, sosem lenne elég időm enni, aludni, meditálni vagy rátok nézni. Oly sok dolgot csinál.
És ezért a negatív erőt is ki kell iktatni, így minden lény automatikusan lesz most emelkedettebb, és azután könnyebb azzal törődni. És azután a következő nemzedék sokkal jobb lesz. Látjátok, a mi nemzedékünkben, már sok gyerek van, akik lángészként születnek, és akik telepatikusan épen születnek és sok különleges erővel rendelkeznek. Néha megmutatjuk a TV-nkben, hogy a gyerekek nagyszerűek manapság. De a jövőben több és jobb lesz. Így talán, amit Nam Sa-go mondott, az igaz, „A Mennyek alapjai le lesznek rakva.” Az alapok, nem teljesen olyanok, mint a Menny. Mivel még megvan ez az agyunk. Még mindig megvan a testünk és a test be van programozva, hogy vágya, kapzsisága mérge, bánata, aggodalma legyen, mindenféle dolgok. És mikor alacsonyabb szinten vagy, még mindig az ösztönödet követed, az egódat, a negatív hajlamodat, a beprogramozott jellegű negativitás nyomait.
Tehát az nem olyan, hogy már teljesen megszűnt. Mert ez már eredendően benned van; már bevésődött a jelenlegi generációkba, és valószínű pár nemzedékbe előre, amíg minden sejt, a DNS, a vér típus, minden megváltozik megszűnik, megtisztul, kimosódik. De mégis, nagyon boldog vagyok. Nagyon boldog vagyok. De persze, jobb lesz majd. Még akkor is, ha ezek a negatív nyomok benned vannak, vagy beágyazódtak benned, vagy a külső embereknek megvan ez, de a többség sokkal könnyebbnek, okosabbnak fogja érezni magát. Jobban önmaguknak, szabadabbnak a gondolkodásra, cselekvésre, életük szervezésére, és szeretetük kifejezésére a körülöttük lévő emberek felé, a családjuk felé, és aktívabban fogják ezt megtenni, könyörületben, irgalomban, szeretetben, jobban, mint azelőtt. Meg fogjátok látni. Néhány hétbe telik, hogy a hatás érezhető legyen. Éppen úgy, mint a múltkor, amikor elpusztítottuk a gépet, az ellenőrző gépet, két hónapba telt, a hatályba lépése. Ez talán néhány héttel többet vesz igénybe, de meglesz. Látni fogjátok a változást, nagyobb, jobb változásokat, és azt fogjátok érezni, hogy több a fény bennetek, könnyebb meditálni, nyugodtabb. És minden jobb lesz. De mégis, legyetek felelősek a tetteitekért mostantól. Nincs többé maja, aki hibáztatható. Be van zárva. Ott marad. És ugyanez van minden negatív entitással és erővel, azokkal, akik manipulálják az emberek negatív hajlamait, akik rászedik az embereket rossz cselekedetekre akaratuk ellenére. Még verekedést is szítottak a kutyák közt. Még a saját családjukban is. Megőrjítettek azok a dolgok. Még anya és lánya is. A lány meg akarta harapni az anyját és megsebesítette. Ez még inkább megőrjített. És az egyre csak forrósodott, mígnem bumm! Egy héten belül elpusztítottam a ti és az én három legnagyobb ellenségünket. A ti ellenségetek az enyém is.
Tényleg. Nem hittem, hogy el fogom mondani nektek, de elmondtam, nem? Mindig ugyanaz van. Ti, a szemeitek, a füleitek egyre csak kihúzzák a dolgokat belőlem, mielőtt még ellenőrizni tudnám, mielőtt akár tudnám, hogy miről beszélek. Elég baj. Ne is törődjetek vele. Nem rossz dolgok. Csak az van, hogy mostantól felelősnek kell lennünk önmagunkért. Ellenőrizzük a negatív nyomainkat, amelyek még bennünk maradtak, mindannyiunkban. Negatív és pozitív oldallal rendelkezünk, és mostantól a pozitív oldalt többet használjuk. És bármi negatív, tudnod kell, hogy az nem te vagy. Ha valami rosszat gondolsz, rögtön javítsd ki magadat, mondd azt, „Nem, ez nem én vagyok! Nem én vagyok. Nem én vagyok. És nem akarom ezt.” Szabadulj meg tőle. Imádkozhatsz az Istenekhez. Ők tudnak segíteni.
Összehívtam az összes Istent az Eredeti Univerzumból és a Kozmikus Lényeket is. És így szóltam, „Vegyetek kölcsön tőlem erőt, ha ezt kell tennetek. Sőt vegyetek el valamennyit a Mindenható Raktárból is, a Mindenható Energiaraktárból. Vegyétek el! Vegyetek el bármit, ami szükséges. Csak menjetek és pusztítsátok el azt a srácot most!” Ó, Ők gyorsak voltak! Nem úgy, mint amikor itt dolgozunk, az időbe telik.
Sajnálom, hogy nem előbb tettem. Talán itt az ideje. Ha úgy vesszük, a kutyám szenvedése segített nekem. Mert megkérdeztem a kutyámat, “Miért haraptad meg az anyádat most? Tudod, hogy ő az anyád. Nem kellene ezt tenned, Miért tetted?” Dühös voltam rá. Azt felelte, “Nem akarattal. Egyáltalán nem. Csak kényszerített, körülvett, és sarokba szorított a negatív erő.” Ők csak kutyák. Van erejük, persze. Van valami varázserejük. Jóindulatú erejük van. Kutya erejük van. De semmi sem hasonlítható ehhez, a negatív erőhöz. Semmi sem hasonlít ahhoz. Még mi, emberek se harcolhatunk ellene, nem beszélve a kis kutyámról. Szóval, meg akartam büntetni őt, hogy nem engedem, hogy lásson, ne kapjon nyalánkságokat, se rágcsálnivalókat. De azután, miután azt mondta, és nagyon-nagyon sajnálta, nagyon-nagyon rossz, azt mondtam, “Rendben van, ne aggódj. Elintézem ezt a srácot. Elintézem őt. Te csak egy áldozat vagy. Megbocsátok neked. Tényleg megbocsátok neked, és szeretlek.” Megöleltük egymást és lezártuk. De aztán azt mondtam, “Ígérem nektek, srácok, hogy valóban elbánok ezzel a majával és a negatív erővel.” És úgy tettem.
