És ha valami rosszat teszel, rosszat vonzol, rossz embereket vonzol, rossz helyzeteket, rossz szellemeket. (Igen, Mester.) Ezért az érdem a legfontosabb. Az erkölcs a pajzsod ebben a világban. (Igen, Mester.) Persze, Isten segít neked, de neked is kell segítened magadon.
( Ha az emberek megbánást tanúsítanak, akkor csak úgy egyenesen a Mennybe mennek? ) Ebben az életben, igen. De nem úgy „csak úgy”. A Negyedik Szint Istene, azt kértem Tőle, hogy fogadja be ezeket az embereket. Hogy legyenek az ő polgárai, vagy csak átutazóban legyenek egy ideig, amíg eléggé megtisztítom őket, hogy felmenjenek, mert az efféle emberek nem mehetnek csak egyenesen fel Tim Qo Tu Földjére. Még mindig maradt bennük rossz karma, bűn, és egó. Még az Ötödik Szinten is van még 1% egód. Ezért megkértem a Negyedik Szint Urát, hogy fogadja be őket. És a Negyedik Szint Ura persze le tudja ellenőrizni, hogy ki az igazán bűnbánó és ki nem. (Óh, igen.) Nem mondhatod csak azt, „Óh, megbánom, megbánom,” és letérdelsz és megbocsátásért könyörögsz és akkor azzal kész is. Ez nem így van. Szívből kell jönnie. Igazán bánni, igazán bűnbánóan. És az őrzőim az Ihôs Kư Istenek is ellenőrzik őket. Talán engem be tudtok csapni, de Őket nem tudjátok rászedni. Tehát attól függ. Ha igazán megbánják és bűnbánók és valóban vissza akarnak menni az eredeti Valójukba, a saját Én Természetükbe, hogy közel legyenek Istenhez, hogy jobban megismerjék Istent, akkor megtehetik. De ne csak mondják, oké megbánják, vagy úgy tűnik, hogy bűnbánók. Nem, nem, nem, nem. Még a tanítványok sem tehetik. Ha a tanítványok gondot okoznak bárkinek vagy nekem, akkor még jobban meg lesznek büntetve. Mert ők tudják, mi a helyes, de helytelenül cselekednek. Főleg, ha a Mesterrel szemben cselekednek helytelenül, de én megbocsátok nekik, és nagyon keményen próbálok segíteni nekik. (Köszönjük, Mester.) De néha át kell esniük büntetésen. Hosszan vagy röviden, attól függ, hogy mi van a szívükben. (Igen, Mester.)
Néha túl alacsony a szintjük, a pokolból jöttek, közel a pokolhoz vagy ilyesmi, szóval időbe telik és még tudnak ártani nekem szándékosan. Nekik nagyon nehéz segíteni. Valóban nagy áldozathozatal az efféle embereknek segíteni, valamit cserélned kell. És néha meg sem tudod tenni. (Igen, Mester.) Az univerzum igazságossága miatt. (Igen, Mester.) Vannak, akik hibáznak, de megbánják, és nem akarták megtenni. Csak túl tudatlanok, elfelejtenek gondolkozni, vagy túlságosan befolyásolják őket mások, vagy a rossz szellemek, vagy ilyesmi. Akkor könnyű megmenteni őket, vagy jobbak, mint a tanítványok, akik rosszat tesznek a Mesterrel. Ezért mondta a Buddha, hogy bárki, aki bántalmazza a Buddhát, a könyörtelen pokolba megy, ami azt jelenti, hogy örökre! Senki sem tud segíteni nekik, még Maga Buddha sem. Emlékeztek Maudgaljájanára? Az anyja rágalmazta Buddhát és a sanghát, és így a nagy pokolba ment, és Buddha nem akart neki segíteni, vagy nem tudott, és megkérte az egész shangát, hogy segítsenek. Emlékeztek? (Igen.) Minden tanítványát, hogy segítsen, sok szertartással és felajánlással és Maudgaljájana megbánást tanúsított és segített és felment és lement a pokolba, hogy meglátogassa és kölcsön adjon az energiájából. (Igen, Mester.)
Jól van. Már mindent megválaszoltam? Úgy értem, az eddigi kérdéseiteket? (Igen, Mester.) Jól van. A fanatikus szellemek néhány COVID-19 áldozatot zombivá változtatnak, vagy fél zombivá az Alzheimer-kóros betegeket, ez azt jelenti, hogy számukra sohasem lesz gyógymód? Egészen mostanáig, nincs. Vannak még olyan betegségek, melyek nem igazán betegségek, mint az Alzheimer-kór, hanem a fanatikus szellemek negatív művei? Óh, jó néhány. Még nem néztem meg ezeket. Ha megnézem, akkor máskor majd elmondom, jó? (Jó. Köszönjük, Mester.) Még arra sincs időm, hogy a jó dolgokat megnézzem, és minden dolgot errefelé, ezért nem ástam bele túl mélyen azokba a negatív dolgokba. Továbbá a karmának megfelelően, Âu Lạc-ban (Vietnám) azt mondjuk, „Még ha a szellemek el is akarnak kapni, először az arcodat kell megnézniük.” Azt jelenti, hogy megnézi, hogy hogy jó aurád van-e vagy sem, hogy van-e jó érdemed vagy nincs. Nem tudnak csak úgy találomra embereket szerezni. Az nincs megengedve. Vannak, akik ártatlannak tűnnek, de nem annyira ártatlanok. (Igen, Mester.) Belül sem, és karmikus módon sem. Valami rosszat tettek a múlt életben hogy a fanatikus démonokkal ragadjanak vagy elkaphassák őket. De ez semmi esetre sem áll szándékukban. Bárki, aki ismét újraszületik az emberi életbe, tényleg helyre akarta hozni az előző életét. (Igen, Mester.) Tényleg megbánta és jót akart tenni. Csak arról van szó, hogy amikor ebbe a teste jövünk, sok mindent elfelejtünk. (Igen.) Nem tudjuk folytatni, amit tenni akartunk. Ahelyett rosszat teszünk. (Igen.) És a kísértések és a fanatikus démonok és mindezek, és az életben maradás nehézségei (Igen, Mester.) arra késztetnek, hogy rosszat tegyünk. És ha valami rosszat teszel, rosszat vonzol, rossz embereket vonzol, rossz helyzeteket, rossz szellemeket. (Igen, Mester.) Ezért az érdem a legfontosabb. Az erkölcs a pajzsod ebben a világban. (Igen, Mester.) Persze, Isten segít neked, de neked is kell segítened magadon. (Igen.) Ha éhes vagy és Isten eléd tesz egy tál rizst, neked kell megenned. (Igen, Mester.) Ne kérd Istent, hogy meg is egye helyetted. (Igen.) A legjobb angol professzor elmondja, hogyan kell megtanulni angolul beszélni, de neked kell megcsinálnod a házi feladatod. (Igen, Mester.)
Emlékeztek, mondtam nektek egy viccet egy srácról, aki megvett egy készüléket, hogy három héten belül bármilyen nyelvet meg tudjon tanulni? (Igen.) Azt gondolta, hogy csak megveszi, és akkor tud beszélni. Még hozzá sem nyúlt. (Igen.) „Nem tudom. Sohasem nyitottam ki.” De ez a két srác, ők olyan jók, különösen a butuska srác, olyan butus a hang. Olyan valóságosan játszott, nagyon tetszik. Vannak néhányan, akik igazán jók, tényleg beleélik magukat a karakterbe. (Igen, Mester.) Nagyon aranyosak. Láttam azelőtt néhány srácot, a hangjuk tényleg reprezentálja a viccet, a butuska részét. Mint az a srác, aki fejjel lefelé tette az esernyőt, mert a szél fejjel lefelé fújta. Aztán visszavitte az esernyőt és azt mondta, „Amikor fúj a szél vagy esik az eső, az ernyő fejjel lefelé fordul, és fejjel lefelé kell tartanom, és én teljesen elázok.” Olyan édes a hangja.
Oké, mi van még? Válaszoltam nektek? (Igen.) A betegséggel kapcsolatban, az a legjobb, ha nem kutatunk utána. Az ok, amiért tudok az Alzheimer-kórról, a COVID-19 miatt van, mert jelenleg a fanatikus szellemekkel foglalkozom. (Igen.) Vagy akkoriban, mostanáig. (Igen, Mester.) Ezért tudtam arról, hogy ezt is tették az emberekkel. Különben, nincs időm, hogy minden szellemet ellenőrizzek és minden betegséget és mit, mit. Azt a lelkem meg fogja tenni. A Magasabb Énem sok dologról gondoskodik. De ebben a fizikai testben néhány fizikai dologról gondoskodom, (Igen, Mester.) míg a Magasabb Énem más dolgokat tesz. A magasabb Énem nem tudja kimosni nekem a ruháimat, ezért én mosom ki. A Mester nem tudja nekem kisöpör- ni a hangyákat, ezért én söpröm ki. A Mester nem tudja nekem felmosni a padlót, ezért én mosom fel. Mindenható vagy sem. Végső Mester vagy sem. Úgy értem, ezt Ők nem tudják megtenni. Még Isten sem tudja felmosni a padlót nekem, ezért én csinálom. Isten végzi az Ő dolgát, ne kérd Istent semmire, semmiért. Meg kell tennünk a saját részünk. Bármilyen helyzetben is vagyunk és bármelyik bolygón is vagyunk. (Igen, Mester.)
Mi más van még? ( Mester, noha mi nagyon biztonságban érezzük magunkat a világ többi részéhez képest,) Igen. ( Mester emlékeztetői, hogy még tegyünk óvintézkedéseket, világossá tette, hogy milyen komoly ez a járvány. De a kormányok most enyhítettek a szigorításokon, és néhány ember kint nem védi úgy magát, ahogy kellene. ) Nem tudok ellene tenni semmit. Meghajolnak a nyomás előtt. (Igen, Mester.) És fizetni se tudnak örökké. Az emberek, az otthonaikban vannak, fulladoznak. Kimennek az utcákra, és tiltakoznak, szóval néhány kormány területe meghajol ama nyomás előtt. (Igen, Mester.) Angliában már nem fogadnak be COVID[-19] pácienseket a kvóta miatt, vagy mert tele van a kórház. Néhány ország nem tudja nagyon növelni a kvótát, ezért nem tudnak megnyitni. Ha túl magas, nem tudják lazítani a lezárást. Szóval aki él, az él, aki meghal, az meghal. (Igen, Mester.) Az Istenek már elmondták nektek, hány millió. De valószínű nem fogjátok megkapni ezt a jelentést arról, hogy hány millió. Nem mindig számolnak be az igazi számról. Talán nem akarnak, talán nem tudják. (Igen.) Mert ez a COVID különböző mutációkba változtatja magát. (Igen.) Szóval néha a betegségtől nem csak köhögnek az emberek, vagy magas lázuk van. Én mondom nektek, ez komoly. Néhány ember elvesztette a lábát és a karját. A COVID-19 miatt, amputálniuk is kellett. El tudjátok képzelni? (Ejha.) Néhány embernek mindenütt ég a bőre, gyerekeknek és minden ilyen. Nincsenek tipikus tünetek. Szóval nem minden kormány tud helyesen beszámolni a halottak számáról. (Igen, Mester.) De az több millió. Sok millió. És milliárdokat érint, de néhányan csendes terjesztők, mert nincs semmi tünetük. Nekik fogalmuk sincs, hogy egyáltalán fertőzöttek. Szóval a saját éberségünkre és morális értékrendünkre kell támaszkodni, és az érdemre, amink van. (Igen, Mester.) A megelőzés jobb, mint a gyógyítás. Óvatosnak kell lennetek, mindegy, hogy mi van. (Igen, Mester.) Nem csak hozzátok beszélek. Minden kinti embernek beszélek. Óvatosnak kell lenniük. Ne vegyék könnyen az életüket. Ne legyenek a rossz időben, rossz helyzetben macsók. (Igen, Mester.)
Néhány ember, ők kérik, hogy elmehessenek dolgozni, ezt megértem, mert szükségük van pénzre, hogy fizessék a jelzálogot, és ilyesmiket. De például Amerikában, a kormány ad nekik pénzt. Azt hallottam, igaz? (Igen, Mester.) És szintén, néhány országban a főnökök pénzt adnak az alkalmazottaknak. Páran még teljes pénzt is kapnak. De nem tudom, hogy milyen sokáig tudnak adni. Ez persze a főnökkel szemben sem fair. (Igen.) És a kormányoknak nincs örökké pénze, hogy felajánlják a lakosaiknak. Lett volna nekik, ha nincsenek háborúik, ha nem költenek dollárok billiókat háborúra és klíma foltozgatásra. Ha mind vegán étrenden lennénk, akkor nem kell mindezt elviselnünk. És rengeteg pénzünk lenne mindenre. Senki nem lenne szegény, ha megosztanánk az összes pénzt, ami a világon van a rászorulókkal vagy klíma csökkentésre, ahelyett, hogy arra várunk, hogy ilyen dolgok történjenek, és dollárok milliárdjait, billióit költjük csak azért, hogy... Nem is tehetsz ellene semmit, nem állíthatod meg. Csak, hogy helyrehozd a kárt. (Igen, Mester.)
Csak egy másodperc. Van itt egy rovar. Folyton az ajtó előtt mászik. Hadd nézzem. Nem, rendben van. Nincs üzenet. Igazából, Âu Lạc-ban (Vietnám) megtanították nekünk ezt a tudást, hogy ha a pók eléd ugrik, vagy előtted megjelenik, akkor van valami hír. (Ó! Ejha!) De nem mindenki tudja, hogy mi a hír. Figyelned kell; le kell csendesedned. Különben nem látod. És meg tudod mondani, hogy a pók, ami mond neked valamit, az más, mint az a pók, aki nem akar neked mondani semmit. (Ó!) El fog menni, csinálja a saját dolgát. De ha csak ott marad előtted, nem akar elmenni, nem ijed meg tőled, még bámul is rád, akkor valamit át akar adni neked. De az agyad nem fogja megérteni. Igen, ez a probléma.
És néha az életüket kockáztatják. Annyira sajnálom. Egyszer, épp pár napja egy pók pont az ajtónál volt. Amikor kinyitottam az ajtót, leugrott, leesett. És láttam, hogy hiányzott két lába. Azt gondoltam, „Ó, Istenem! Ártottam neked? Ó, Istenem! Miért csináltad ezt? Miért voltál pont itt? Tudod, kinyitottam az ajtót, megsérthetlek.” Azt mondta, „Nem, nem. Régen.” Igen. És a másik közelben levő pók is azt mondta, „Ó, régen.” Szomszédok belekotyognak. Olyan aranyos, olyan aranyos. És aztán nem akart elmenni. Ezek a pókok, amikor mondani akarnak nekem valamit, csak bárhol ott maradnak - nem érdekli őket, hogy veszélyes-e vagy nem. Ugyanezt csinálják mindenki mással. Ott kell maradniuk, ahol nyilvánvaló, hogy lásd őket. De veszélyes nekik, mert az emberek rájuk léphetnek, vagy árthatnak nekik, vagy összenyomhatják őket. De meg kell tenniük; az ő munkájuk, mondták nekem.
Szóval azt mondtam, „Mitől fejlődtél vissza, hogy ebben az életben ilyen pók vagy? Veszélyes munka póknak lenni.” Azt mondta, „Mert húst ettünk.” Egy pár pók ezt mondta nekem. És aztán azt mondtam, „És most még mindig húst eszel, nem?” Azt mondta, „Nem, nem. Hallgatunk Rád; most megértjük. Most nagyon tisztán értjük. Nem esszük meg az élőt; nem vadászunk. (Hű.) Valahol megtaláljuk a halott testeket, vagy a virágokat esszük.” Szóval mostantól, ha bármilyen pókot látok, azt mondom, „Oké, a virágokat eszed, vagy a leveleket, vagy csak a halottakat eszed meg. És akkor Haza vihetlek. (Hű!) Emlékezz.” Igen. Azt mondják, „Igen, igen. Haza akarunk menni Veled.” (Ó, Mester.)
Istenem! Olyan sok szeretetet érzek tőlük. Minden lényt szeretek, még a kígyókat is, olyan sok szeretetet érzek. Azt érzem, hogy rohan, de úgy mellesleg rám néz, miközben fut és néz. Nem tudom, hogyan írjam le ezt az érzést, mintha ismernénk egymást. (Ó!) Mintha szeretnének engem, szeretnek engem, és ez olyan nagyon barátságos érzés. És nagyon kedves, mint egy gyerek vagy egy jó, nagyon normális kedves ismerős, de nagyon kedves, nagyon gyerekes. Igen, így érzek, amikor látom őket. Kivéve azokat, akiket nem láttam. Nyomják őket a fanatikus démonok, hogy marjanak meg engem. És a madár gondoskodott róla. Ama nap óta még nem láttam De-t, és hiányzik. Tényleg rengetegszer hiányzik. Még korábban is, el kellett mennem az Új Földre, annyira hiányzik. Nem akartam őt itt hagyni. Hagytam elöl ételt és vizet, és mondtam az egyik fivéreteknek, hogy hozzon vizet, tegye ki valahova, mindenhova, hogy tudjon inni. És a Mester Erő manifesztált neki valami ennivalót, szóval nem kellett megennie az élő rovarokat. (Ejha.) Különben nem mehet Haza. A Mester miatt jött, Mesternek gondoskodnia kell róla. De ne kérjétek, hogy rovarokat manifesztáljak nektek. Minden szükséges ételetek megvan. Jobb, mint én. Mert én egyszerűen eszem.
